Ígéretünk szerint - melyet az előző posztunkban tettünk, amikor a Hunok népéről írtunk - ezúttal a hunok és magyarok kapcsolatait boncolgatjuk historikus kontextusban.

A hun - magyar kapcsolatokról és az esetleges rokonságról két történeti hagyomány emlékezik meg: az egyik Kézai Simontól származik, aki a XIII. században élt IV. László udvarában és 1283-ban írta meg híres gestáját Gesta Hunnorum et Hungarorum címmel. Bár a mű egyértelműen ír a hun - magyar rokoni kapcsolatokról, hitelességét erősen megkérdőjelezi, hogy szerzője közel 400 évvel később írta meg ahhoz a korhoz képest melyben gestájának cselekménye játszódik. Vagyis 1283-ban ír arról, hogy szerinte mi történt a VIII. - IX. században.

Kézai Simon a Képes Krónikában. Forrás: LINK

A Képes Krónikában (Kálti Márk leírásaiban) és Kézai gestájában Hunor és Magor a hírneves Ménrót király fiai, akik egy vadászt során a csodaszarvast követve lelnek új hazára. Itt egy legyőzött fejedelem lányait feleségül véve alapítanak országot.

A másik történeti hagyomány abból a hitből táplálkozik, hogy mivel a hunok az V. század közepén a Kárpát-medencében rendezkedtek (és innen kiindulva támadták a Nyugat-római Birodalmat) biztosan rokonai lehettek a társégbe 440 évvel később érkező magyaroknak. Ennek a gondolatnak köszönhetjük a HUN (Hungary) megjelölésünket is Európában.

Hun népmozgások a IV. - V. században. Forrás: barbarzynskie.pl

A valóságban egyelőre nincs történeti bizonyíték arra nézve, hogy valaha is lett volna kapcsolat (vagy együttélés) a távoli Kína vidékeiről a Kárpát-medencébe vándorló hunok és az ázsiai (Ural-vidéki) ősmagyarok között. A fő probléma a térbeli és időbeni távolság. A térbeli távolságot az adja, hogy míg a hunokról V. század elejéig a Sárga-folyó vidékéről ír a legtöbb forrás, majd 425 és 455 között a Kárpát-medencébe "helyezi" őket, addig a magyar törzsekről az első források (Bizánc révén) csak a IX. század elején emlékeznek meg a dél-orosz sztyeppén 830-ben egy Sarkel nevű erőd ostroma kapcsán a Don folyó déli szakaszán.

Vagyis nem tartózkodtak egy időben egy helyen a hunok és magyarok. Míg a hunok a Távol-Keleten, majd a Kárpátok vidékén jelennek meg, addig a magyarok őseit nem említi meg egyetlen forrás sem ezeken a vidékeken, csak majd bő 400 évvel később (mire a hunok birodalma összeomlik).

Hunok (illusztráció). Forrás: reddit.com

Ugyanakkor nem is zárható ki teljesen a kapcsolat-felvétel a hunok és magyarok között két történeti időszakban: az egyik a V. század előtti korszak, amikor a magyarság pontos tartózkodási helye ismeretlen (valahol az Ural hegység keleti oldalára helyezhetőek) itt viszont a hunok legnyugatibb törzseivel éppen érintkezhettek. Ezt jelzi a lenti térkép, melyen a Xiongnu állam látható bejelölve, akiket a hunok őseiként ismert a történettudomány. Ez a nép a Krisztus előtti II. században kiterjedt állammal rendelkezett a kínaiakkal később kezdődő nagy háborúk előtt. A hun területek ekkoriban elnyúltak a Bajkál tó vidékéig, mely közel található feltételezett őshazánk egyik lehetséges vidékéhez.

Forrás: en.wikipedia.org

A másik lehetséges kapcsolatfelvételi idő (hunok és magyarok között) a V. - VIII. század, amikor a felbomlott hun birodalom szétszéledő hun csoportjai a sztyeppei régióba vándorolva találkozhattak az odaérkező, Ural-vidékről elindult magyar törzsekkel. A kérdés csak az, hogy ennyire korai időpontban lehettek e magyarok a sztyeppei folyosóban és a 455-ben felbomlott Hun Birodalom népei eljuthattak e népként a sztyeppei részekre.

A kérdés tehát a hun - magyar rokonságról és kapcsolatokról egyelőre nyitott marad. Bármennyire is szeretnénk egy ősi, harcias néphez kötni eredetünket, erre jelenleg nincsenek történeti, írott vagy akár régészeti bizonyítékok, csupán annyi jelenthető ki, hogy nem is zárható ki ennek lehetősége.